|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
| észrevételeim vannak | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Intézménymutató: Tranzit Alapitvany 2005. július 6.Július 4-e és 17-e között zajlik Kolozsváron, a Tranzit Házban a kortárs művészeti és társadalomkutató társulások re-kreatív tábora. A csoportok közös jellemzője, hogy civil kezdeményezésként jöttek létre, és társulásokként működnek. Az alkotóműhelyek filmvetítések, kerekasztal-beszélgetések, konferenciák segítségével mutatkoznak be. Szervező: Tranzit Alapítvány, társszervezők: AltArt, Bogáncs-Zurboló Egyesület, Desire Alapítvány, D-Media, DockArt, Julesz Community, Kulturális Antropológiai Intézet, Planwerk, Transindex, és Teatru Imposibil. A Desire Alapítvány feminista programokat mutat be. Az alapítvány egyik bemutatója dr. prof. Magyari-Vincze Enikő. /Re-Kreatív Tábor a Tranzitban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./2006. április 22.Antropológia és vizuális kommunikáció az egyetemi oktatásban címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést április 21-én Kolozsváron, amelyen magyarországi és romániai szakemberek osztották meg tapasztalataikat. Az eszmecserére a Film, antropológia, oktatás címet viselő, háromnapos műhelytalálkozó keretében került sor. A beszélgetésen részt vett Könczei Csilla, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz- és Antropológia Tanszékéről, Füredi Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Kulturális Antropológia Tanszékéről és Buglya Sándor, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Sapientia Média Tanszékéről. A kerekasztal legfontosabb jellemzője a műhelyjelleg, nyilatkozta Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány vezetője, a műhelytalálkozó egyik szervezője. A BBTE Néprajz- és Antropológia Tanszékén keresik annak a lehetőségét: hogyan lehet a társadalomtudományok kutatásban úgy használni a vizuális antropológiát, hogy hasznosítható legyen mind a társadalomkutatók, mind pedig a filmes társadalom számára. /Köllő Katalin: Tapasztalatcsere a vizuális antropológiáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./2006. május 3.A tánc világnapja alkalmából április 28-án Kolozsváron a rendezvénysorozat a Bogáncs – Zurboló Egyesület, a Communitas Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Tranzit Alapítvány támogatásával filmvetítéssel kezdődött, Sztanó Hédi Fekete-piros tánc és Ábel című táncfilmjeit láthatták az érdeklődők. A Zurboló Táncegyüttes bemutatta a Pótlás című táncjátékot. Az ünnep táncházzal zárult, a Tüske zenekar közreműködésével. /D. I.: A tánc világnapját ünnepelték. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./2006. július 17.Július 10–16-a között zajlott Kolozsváron a Nemzetközi Népzenei Tanács (International Council for Traditional Music – ICTM) Etnokoreológiai Szakosztályának konferenciája. A 24. alkalommal megszervezett tanácskozásra az ICTM és a Tranzit Alapítvány közös szervezésében került sor. Az egyhetes szimpózium alatt számos, a néptánckutatással kapcsolatos előadás hangzott el, sor került magyarfrátai, bonchidai és kidei kirándulásra, a konferencia végén pedig a szakosztály új elnököt választott. Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány vezetője, aki 1990 óta tagja a kutatócsoportunknak, munkatársaival együtt nagyszerűen megszervezte a konferenciát. Felföldi László néptánckutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese személyében mostantól új elnöke van az Etnokoreológiai Kutatócsoportnak. A négy évre szóló mandátum alatt tehát Budapestre vándorol a szakosztály „székhelye”. /Köllő Katalin: Néptánckutatók nemzetközi tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./2007. június 11.Szilágyi Domokos szimpóziumot tartottak Kolozsváron, a Láthatatlan Kollégium és a Tranzit Alapítvány által elindított Beszélgetések a pártállami diktatúráról Emberi piramis című sorozat első vitanapján, június 9-én. A Szemből, halál című film levetítése után Láng Zsolt, Szilágyi Júlia és Stefano Bottoni beszélgetését Könczei Csilla moderálta. A dokumentumfilm megszólaltatta Péterffy Irént, akinek elítéléséhez Szilágyi terhelő adatokat szolgáltatott a titkosszolgálatnak. „Fáj. Nem az, hogy rólam írt, hanem az, hogy neki így kellett élni” – vallja a filmben az egykor közeli barát, Péterffy Irén. „Péterffy a börtönben is szabadabbnak érezte magát, mint Szilágyi egész életében, aki általunk nem ismert körülmények között jelentést írt a barátairól, Irénről is. Segít megérteni valamit, amiről mindnyájan sokat olvastunk, a szabadságot” mondta Szilágyi Júlia. Könczei Csilla felvetette, Szilágyi Domokos lelepleződése nagyon nagy traumát okozott. „A saját lelkiismeretével küzdő költő képe hitelesnek tűnik Szilágyi esetében. Hogyan tudjuk megemészteni ezt az egészet?” – kérdezte. Selyem Zsuzsa író szerint a vitanapok célja, hogy „józanul, minél értelmesebben, minél ítéletmentesebben próbáljunk viszonyulni egy olyan kérdéshez, amely befolyásolja az erdélyi magyar társadalom életmódját. ” /Stanik Bence: Emberi piramis Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./2007. június 29.Kolozsváron a Tranzit Alapítvány beszélgetéssorozatot kezdeményezett a pártállami diktatúráról. A renoválás alatt álló régi zsinagóga volt a helyszín. A holokausztra való emlékezés Erdélyben ugyanúgy a késleltetett szembenézés tárgyai közé tartozik, mint a közös román–magyar múlt a kölcsönösen okozott sérülésekkel. A múlt feldolgozását nem lehet megtakarítani. Az áldozatokat, a hősöket, a kollaboránsokat, a gyilkosokat, a besúgókat nem szabad sietve elkaparni, mert addig, úgymond, nem lesz béke. Cs. Gyimesi Éva olvasatában „a múltról szóló beszéd eddigi bevett formái nálunk túlnyomóan a kultikus beszéd műfajába tartoztak. Minden beszédaktus, ami a múlttal foglalkozott, inkább a hagyományápolás kíméletes kategóriáját gazdagította, mint az őszinte önismeretét. ” /Cs. Gyimesi Éva: Emlékfelelősség. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./2007. október 20.Működésének tíz éves évfordulóját ünnepelte a kolozsvári Tranzit Ház. A házat működtető Tranzit Alapítvány vezetője, Könczei Csilla a vele készült beszélgetésben elmondta, a tranzit elnevezéssel jelezték, állandóan változó állapotot szeretnének fenntartani a Tranzit Házban, társadalmi és művészi szempontból egyaránt. Kellett egy csapat meg némi anyagi alap ahhoz, hogy működjön a ház. Különböző rétegeket szólítanak meg, nem akarnak versenyezni sem a színházakkal, sem a művészeti galériákkal, inkább együttműködnek velük, például jövő héten a bábszínházzal. A Tranzit Alapítvány független magánalapítvány, nem kap semmiféle normatív támogatást. Az épület karbantartása is az ő feladatuk. Könczei Csilla az alapítvány vezetése mellett tanít az egyetemen, filmeket készít. Alapmunkának az egyetemi oktatást tekinti, tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar néprajz és antropológia szakán, illetve a kultúrakutatási magiszteren. Nagy port kavart Könczei Csillának a Transindexen működő „szekus blogján” megjelent, Egy táncházra szakosodott ügynök: „Bíró Ferenc”, az RTV magyar adásának munkatársa című bejegyzése. Ebből kiderült, hogy édesapja, Könczei Árpád megfigyelés alatt állt. A rendszer az emberek nélkül egy elvont fogalom, és nem tudjuk leírni a konkrét történések és a konkrét emberek nélkül. Megtörtént egy beismerés Xantus Gábor részéről, de ő nem azonos a jelentő „Bíró Ferenc” álnevű személlyel. Könczei Csilla kérte, hogy fedjék fel a személy igazi nevét. /Köllő Katalin: Fenntartani egy állandóan változó állapotot. Beszélgetés Könczei Csillával, a Tranzit Alapítvány vezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2007. november 9.A táncház Magyarországon alakult ki széki mintára. 1977-ben onnan származott vissza Erdélybe: először Kolozsváron indult be, majd rövid időn belül Csíkszeredában, Vásárhelyen és más városokban, emlékezett Könczei Csilla a vele készült interjúban. Olyan korszakban jött létre, amikor nem létezett gyülekezési szabadság, ezért felértékelődött a társadalmi szerepe. A szeku különösen figyelte a magyarságot, a kisebbségieket, nem tudta eltűrni a táncház létét, ezért dolgozott ki stratégiákat arra, hogy az alulról építkező jellegét megszüntesse. Könczei Csilla elmondta, édesapja soha nem beszélt otthon arról, hogy bevitték a szekura, megfenyegették, kihallgatták, talán azért, hogy óvja családját. A suttogások szintjén lehetett tudni, hogy táncházasokat is bevittek. A táncházról sokan jelenthettek, ezt mutatják azok az iratok, amelyeket Könczei Csilla nyilvánosságra hoz a Transindexen közzétett „szekus-blogján”. A szekusok nem egyszerűen a táncház betiltását, hanem az emberi kapcsolatok megmérgezését és a közösségek szétverését célozták meg. Végül a kolozsvári táncházat azért szüntették be 1984-ben, mert rájöttek: a hivatalosan elfogadott vonulatba való bevonási kísérlet kudarcba fulladt. Azonban a szekusok elérték, hogy az akkori táncházasok az 1980-as években szinte mind kimentek Magyarországra. A Tranzit Alapítvány és a Láthatatlan Kollégium által kezdeményezett „Az emberi piramis” elnevezésű projektben nyilvános beszélgetésekbe kezdtek: a diktatúra piramisjellegét, és az azon belül kialakult szerepeket akarják értelmezni. Nem egyformán oszlanak meg a bűnrészességek, a felelősségek. Könczei Csilla mikroszkopikus látleletet szeretne nyújtani a kisebbségi társadalom egy korszakáról. Számára visszatetsző volt, hogy a Szilágyi Domokos-ügyben csak Szilágyi Domokost nevezték meg besúgóként, mert ő halott, nem tud reagálni. Könczei Csilla /sz. Kolozsvár, 1963. júl. 14./ adjunktus a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészkarának magyar néprajz és antropológia tanszékén. 1986-ban végzett a BBTE magyar–angol szakán, 2004-ben doktorált ugyanott néprajzból és etnológiából. Kutatási területei: táncelmélet, nem verbális kommunikáció, vizuális kommunikáció, reprezentációelmélet, kulturális és nembeli kisebbségek, újabban szekusdossziék. /Benkő Levente: A diktatúra emberi piramisa. Interjú Könczei Csilla néprajz- és szekusdosszié-kutatóval. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./2007. november 26.Cs. Gyimesi Éva volt a meghívottja november 24-én Kolozsváron annak a Tranzit Alapítvány szervezte beszélgetéssorozatnak, mely a titkosszolgálatok irataiból részben feltáruló „titokratikus” társadalmi berendezkedés értelmezéséhez járulna hozzá. A nyilvánosság létszükséglet volt, hogy ne tüntessen el nyomtalanul a Szekuritáté – fogalmazott Cs. Gyimesi Éva, a BBTE professzora, akit 15 éven át zaklatott a Szekuritáté. Az emberi jogokra, az alkotmányra hivatkoztak Gyimesiék, amikor a 80-as évek elején az egyetemet végzettek kihelyezésének módja ellen tiltakoztak, kérve: a magyar szakot végzettek ott taníthassanak, ahol magyar gyerekek is élnek. Elmesélte, az ellenzékkel mindig aktív kapcsolatban állt, támogatta Szőcs Géza csoportját, rendszeresen levelezett a Szabad Európa Rádióval, ugyanakkor a Kiáltó Szó című szamizdatban is tiltakozott az elnyomás ellen. Összegezve a tapasztaltakat, elmondta: valószínűleg annak köszönheti, hogy nem távolították el az állásából, mert ellenzéki tevékenysége már a határon túl is ismertté vált. „Megmarad a kérdés: megéri-e bármilyen igazság azt, hogy a gyermekeim szenvedjenek miatta?” – zárta a beszélgetést Cs. Gyimesi Éva. /Nánó Csaba: A „titokrácia” áldozatai. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./2008. április 14.Egyszerre tartja diszkriminatívnak és törvénytelennek az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a kolozsvári önkormányzat illetékes igazgatóságának eljárását az iskolák, egyházak és civil szervezetek által benyújtott pályázatok felülbírálása kapcsán, ugyanis a határozat-tervezetekben jelentősen módosították a vissza nem térítendő pályázatokat elbíráló szakbizottság jegyzőkönyvbe foglalt döntéseit a jóváhagyott pályázatokra vonatkozóan. Az elmúlt évek folyamán ilyenre még nem volt példa. A szakbizottság eredetileg jegyzőkönyvbe foglalt döntésében még az összes kolozsvári magyar iskola is megtalálható. A szakbizottság eredetileg 1,6 millió lejt javasolt az egyházak támogatására, ebből a római katolikus egyház 180 000 lej, református egyház 210 000 lej, unitárius egyház 70 000 lej, evangélikus–lutheránus egyház – 25 000 lej, zsidó hitközség – 15 000 lej, egyéb felekezetek – 80 000 lej. Ezzel szemben az igazgatóság által elkészített határozattervezetben már a következő összegek jelennek meg: római katolikus egyház 90 000 lej, református egyház 183 000 lej, unitárius egyház 31 900 lej, az evangélikus-lutheránus egyház 2250 lej, a zsidó hitközség 1050 lej, egyéb felekezetek pedig 73 800 lej. A civil szervezetek esetében a szakbizottság 2247 millió lejt javasolt 52 pályázat támogatására. Ehhez képest a városi tanács elé terjesztendő határozattervezetben már csak 928 600 lej szerepel, s ráadásul a pályázók listáját is alaposan megnyirbálták, az 52 pályázatból 24-et ejtettek. A kolozsvári Magyar Színháznak juttatott, az Európai Színházi Unió Fesztiváljára kért 350 000 lejt leszámítva, a maradék 530 600 lejt 28 pályázó között javasolják szétosztásra. A pályázó magyar civil szervezetek közül csak 5-öt terjesztenek elő, ezeknek összesen 85 000 lej jutna /Helikon, Erdélyi Gyopár, Korunk, Claudiopolis Egyesület és Bogáncs-Zurboló Egyesület/. László Attila RMDSZ megyei elnök a kérdés megvitatására rendkívüli frakcióülést hív össze. /Papp Annamária: Jelentős támogatástól estek el Kolozsváron a civil szervezetek. Rendkívüli RMDSZ-frakcióülést hívott össze mára László Attila. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ A szakbizottság döntése miatt tizennyolc magyar civil egyesület nem kap támogatást, köztük az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Barabás Miklós Céh, az Ördögtérgye Egyesület, a Magyar Doktorandusok Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, a Tranzit Alapítvány, a Media Index Egyesület, a Tectum Egyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Szarkaláb Művelődési Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a lutheránus nőszövetség és a Bölöni Farkas Sándor Egyesület. /Benkő Levente: Szegénység vagy önkény? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./2008. május 20.Hetedik alkalommal rendezte meg Kolozsváron a Tranzit Alapítvány a Láthatatlan Kollégiummal közösen az Emberi Piramis elnevezésű, a pártállami diktatúráról indított beszélgetés-sorozatot. A május 17-i Beszélgetés egy Stasi áldozattal című rendezvény egyfajta mikrotörténet feltárása, egyben nyitás a diktatúra más megnyilvánulásai irányába. A meghívott, Frank Schumann rövidfilmje indította a beszélgetést. Az ötven emberre jutó egy besúgóval „dolgozó” NDK környezetében nem meglepő eset az 1981-től a Berlini fal lerombolásáig folyamatosan üldözött, letartóztatott, bebörtönzött, majd Nyugat-Németországba toloncolt Frank Schumann esete. A titkosszolgálati törvény révén, amely lehetőséget adott a Stasi dossziék megtekintésére (kb. 1 millió 700 ezer kelet-német polgár kérelmezte aktáinak megtekintését), a társadalmi megrökönyödés és a „besúgó vadászat kora” következett. Németországgal összehasonlítva, ahol már többé-kevésbé lecsengett a korszak feltárása, Romániában a meghurcoltatások élményei sokkal élőbbek, társadalmi szintű feldolgozása pedig nehézkesebb. /Musca Szabolcs: Beszélgetés Kelet és Nyugat között. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./2008. május 26.Kolozsváron 1941-ben 16. 763 izraelita vallású személy élt, ez a város akkori összlakosságának 13–15%-át jelentette. A zsidóság gettósítását 1944. április 7-én belügyminiszteri rendelet határozta el, ennek alapján kényszerlakhelyre hurcolták a zsidókat a téglagyárba, onnan pedig, alig néhány hónappal a háború befejezése előtt, Birkenauba szállították őket. Csak néhány túlélő maradt, egyikük, Katz Márton 150 fényképet gyűjtött össze a deportáltakról, albumban megjelentetve próbálta kinyomozni: kik lehetnek a képeken. Az akkor sikertelen próbálkozást most a Tranzit Alapítvány által kezdeményezett Cine ii recunoaste? Tudsz róluk? Missing 1944–2008 című projekt értelmezi újra. Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány elnöke, a projekt vezetője elmondta: „bár tudjuk, hogy munkánk kései sirató, úgy gondoljuk, hogy egy egész város lakossága nem nyugodhat bele abba, hogy polgártársainak valamikori 15 százaléka szinte nyomtalanul eltűnjön”. Az egykori Katz-féle „album” mostani változata három tanulmánnyal – Gidó Attila, Lőwy Dániel és Tibori Szabó Zoltán tollából –, és Szilágyi Júlia esszészerű írásával egészül ki. /Missing 1944–2008 – fotókiállítás a kolozsvári deportáltak emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./2008. június 2.A második világháború sötét időszakával kapcsolatos két kötetet mutattak be a Kolozsváron, két különböző rendezvény keretében: az egyik az erdélyi szász SS-katonákkal kapcsolatos, és a Német Kulturális Központban ismertették, a másik pedig az erdélyi zsidóság holokauszt utáni identitásválságát járja körbe, a Tranzit Alapítvány által szervezett beszélgetéssorozat részeként. Bemutatták Paul Milata romániai születésű, berlini történész a Hitler, Sztálin és Antonescu között. Romániai németek az SS-csapatokban című német nyelvű könyvét. „A romániai németek indítékainak megértéséhez figyelembe kell vennünk a másik két nagy hatalom létezését. Az erővonalakat három személyiség: Hitler, Sztálin és Antonescu határozták meg. ” A romániai németek azért léptek be – a professzor fejtegetése szerint – az SS soraiba, mert féltek Sztálintól, és mert volt jó pár negatív tapasztalatuk Antonescu politikájával kapcsolatban, valamint bizonyos módon imponált is nekik a nemzetiszocialista Németország. A szerző könyvének román fordítását szorgalmazza. Tibori Szabó Zoltán újságíró legutóbbi kötete, az Árnyékos oldal /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ volt a másik kiadvány. „Az erdélyi zsidóság történetének legizgalmasabb témája az identitáskeresés, és ez a könyv pontosan azt a témát járja körül” – indította a bemutatót Gidó Attila, a romániai Kisebbségkutató Intézet munkatársa. /Darvas Beáta, Fleischer Hilda: Sötét múlt nyomában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./2008. július 16.A tavaszi hibát sikerült nagyrészt helyrehozni, reagált Csoma Botond kolozsvári tanácsos, az RMDSZ frakcióvezetője a kolozsvári tanács döntésére, amellyel 36 pályázónak összesen 1,157 millió lej vissza nem térítendő támogatást utaltak ki művelődési és tudományos tevékenységekre. A támogatott civil szervezetek közül 13 magyar. Az összesen 632 ezer lejes támogatáshoz jutó magyar egyesületek, intézmények közül az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), a Magyar Doktorandusok és Kutatók Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség 5–5 ezer lejes támogatást kapott. A Mátyás király trónra lépése 550. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a VIII. Filmfest megszervezésére a Filmtett, a Kolozsvár – Reneszánsz rendezvénysorozatra a Kolozsvár Társaság, a kolozsvári Fő tér dokumentációja elkészítésére pedig a Kelemen Lajos Műemlékvédő Egyesület 15-15 ezer lejt vehet át. A X. Szent István folklórfesztivál megszervezésére a Heltai Gáspár Könyvtáralapítvány, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoportról szóló esettanulmány elkészítésére pedig az Erdélyi Műemlékvédő és Restauráló Egyesület 20-20 ezer lejt kap, a kortárs művészetek fesztiválja megszervezésére a Tranzit Alapítvány, Ciro Pinsuti Mattia Corvino című darabja kolozsvári bemutatójára a Kolozsvári Állami Magyar Opera 30 ezer lejben részesül. A Kolozsvári Állami Magyar Színház megkapja az Európai Színházak Szövetsége XVII., kolozsvári fesztiváljára az önkormányzat által ígért támogatás másik felét, azaz 350 ezer lejt. Tavasszal, április 14-én a bizottság által pozitívan elbírált 52 pályázatból a polgármesteri hivatal pénzhiányra hivatkozva 24-et – köztük 18 magyart – ejtett. /Benkő József: Részleges jóvátétel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./2008. szeptember 18.Erdélyi Lajos végre hazatért, és idehaza is kiállítja képeit, másrészt ez az esemény hozzájárul a kolozsvári Tranzit Alapítvány egyik célkitűzésének a megvalósításához, nevezetesen a zsidó közösség és a zsidó kultúra jelenlétének a megőrzéséhez – hangsúlyozta bevezetőjében Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány elnöke a kiállítás-megnyitón. Az Élő házak – Régi zsidó temetők művészete című, Erdélyi Lajos újságíró fotó-dokumentumait tartalmazó kiállítást Tibori Szabó Zoltán publicista, a Szabadság munkatársa nyitotta meg. Erdélyi Lajos az auschwitzi gázkamrák túlélőjeként már az 1970-es években elkezdte megörökíteni a zsidó kultúra emlékeit. A kiállításon jelen volt a Budapesten élő Erdélyi Lajos is. Elmondta: „eddig mintegy harminc helyszínen voltak kiállítva ezek a fotók, Amerikában, Németországban, Izraelben, Magyarországon, de itt, ahol készítettem az egész anyagot, soha senki nem hívott, hogy állítsam ki. ” /Köllő Katalin: Régi zsidó temetők művészete. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./ Tibori Szabó Zoltán újságíró hangsúlyozta: a Ion Antonescu-kormány több mint háromszázezer zsidót küldött haláltáborokba, a kisszámú túlélőket a szovjet diktatúra tette földönfutóvá, űzte el szülőföldjéről. Romániában a nyolcszázezer zsidó lakosság száma hatezer főre zsugorodott, többségük idős. A művész ennek a közösségnek is kíván vigaszt nyújtani kiállított munkáival. /Varga Melinda: A sírkövek beszéde. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./2008. október 27.Tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Tranzit ház fesztiválját Kolozsváron. Ez a program a Tranzit Alapítvány egész évi tevékenységét tükrözi. Így került sorra a Postakert című tánc-színház produkcióra, amellyel tavasszal már találkozott a közönség, a mostani színpadi látvány sok újdonságot hozott. A Zurboló táncegyüttes közreműködésével előadott, Könczey Csongor rendezte színdarab gyökerei az 1960-70-es évekre nyúlnak vissza, és azt az időszakot idézik, amikor minden csütörtök, illetve vasárnap délután a fiatalok az Óvárban, a posta mögötti parkban gyűltek össze. A kimenőjüket töltő széki ifjak ilyenkor gyakran fakadtak dalra, perdültek táncra. /Varga Melinda: Postakertes Tranzit Napok Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./2008. november 22.Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett Nők a közéletben beszélgetésen jelen volt Mócsy Ildikó egyetemi tanár, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Környezettudományi Tanszékének vezetője, Könczei Csilla, a BBTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanára, a Tranzit Alapítvány elnöke, Újvári Ildikó, a Szabadság főszerkesztője, Fekete Emőke, a Kolozs megyei tanács alelnöke, Weghofer Erna ügyvezető, Szenczi Bianka képviselőjelölt és Lukács Olga református lelkész, egyetemi tanár. /Ferencz Zsolt: Családról, karrierről, diszkriminációról – ahogyan a nők látják. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./2009. április 29.Több mint egymillió lejjel támogatja a helyi tanács a kolozsvári kulturális intézmények és civil szervezetek tevékenységét, miután a tanácsosok megszavazták az erre vonatkozó tervezetet. A korábbi tanácsülésen Molnos Lajos kérésére halasztották el az összeg odaítélését, a kulturális bizottság elnöke ugyanis nem értett egyet egyes, a magyar szervezeteket érintő változásokkal. A megszavazott változatban már a korábbi tervezetből kimaradt magyar szervezetek is szerepelnek, így például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amelynek 1500 lejt szavaztak meg tudományos diákkonferencia szervezésére. A magyar szervezetek közül a Magyar Mozgássérültek Egyesületének 20 000 lejt, a Diakóniának 7 000 lejt, a Helikonnak és a Korunknak 13 000–13 000 lejt, a Barabás Miklós Céhnek pedig 3000 lejt szavaztak meg. A Heltai Gáspár Alapítvány a Szent István napok megszervezésére 10 000 lejes támogatásban részesült. Az idei költségvetésből a tanácsosok támogatják még a Kolozsvár Társaságot, a Tranzit Alapítványt, a Szarkaláb, az Ördögtérgye, a Zúrboló néptáncegyütteseket, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságot, a Sapientia Alapítványt. /Jakab Judit: /Több magyar szervezet kap támogatást a költségvetésből. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./2009. április 30.Az erdélyi magyar táncművészet helyzetképe, illetve a 20. századi magyar tánckutatás erdélyi vonatkozású eredményei kerültek terítékre a Tánc Világnapja alkalmával szervezett tudományos ülésszakon a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Tranzit Alapítvány által szervezett „Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón” elnevezésű tudományos konferencián. Horváth István, a szervező intézet vezetője hangsúlyozta: ki kell lépni az elmúlt évtizedek kisebbségpolitikája által létrehozott skanzenbe zártságból egy sokkal tágabb, a tánc másfajta funkcióit is kereső táncművészet irányába. Laskay Adrienne a Magyar Opera 19. és 20. század eleji tánc „repertoárját” ismertette, Juhász Csilla a Passeggio Historikus Együttes koreográfusa pedig a reneszánsz táncról beszélt. Az előadások kitértek a Romániai Magyar Néptánc Egyesület működésére is. A Deák Gyula által vezetett Háromszék Táncegyüttes keretében jött létre 2005-ben az M Stúdió elnevezést viselő mozgásszínházi műhely. Uray Péter, M Stúdió művészeti vezetője hangsúlyozta, a mozgásszínház műfaja olyan alkalmazott terület, amely bármiből építkezhet a harcművészetektől a balettig, a kortárs táncműfajokon át a színházi megoldásokig. Kelemen Kinga és Sinkó Ferenc előadása is a kortárs tánc bemutatását célozta, a kontakt improvizációról és a GroundFloor Egyesület tevékenységéről esett szó. Könczei Csongor vitaindító előadásának központi kérdése volt, hogy lehet-e beszélni erdélyi magyar néptáncművészetről a szakképzés hiányában? Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora az ősztől induló táncművészeti képzést ismertette. A tudományos ülésszak könyvbemutatóval zárult: a jelenlévők megismerkedhettek Könczei Csilla Táncelméleti írások című kötetével. A kolozsvári EFES (a Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának kiadója) által megjelentetett kiadvány a magyar nyelvű tánckutatás terén hiánypótló. /Musca Szabolcs: Kilépni a skanzen-identitásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./lapozás: 1-19
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||